Pintér Krisztina - Érzések

Rendíthetetlen sziklakő

Hajnalban, amikor ébredek,
látom gyönyörű kék szemed,
a sötétségben rettegek,
hogy meddig leszek még tied.

Érzem a tested illatát,
átölel egy fényvirág,
érzem a véges végtelent,
mi életemet úgy hatja át:

Mint egy vízesés hegy oldalát,
mint egy sziklakő a szirt fokát,
a végtelen időkön át ott áll,
s nem fél.

A víz, ha egyszer partot ér,
a kő is egyszer visszatér
oda, hol senki sem ismeri,
mi az a vég.

A fényvirág kibontja szirmait,
s elmondja neked rejtett titkait,
s te megérted miért oly nyugtató
érzés a fény.

Érzed te is a végtelent,
játszik az érzés és az értelem,
s a végtelen időkön át
életünket úgy hatja át:

Mint egy vízesés hegy oldalát,
mint egy sziklakő a szirt fokát,
örökös időkön ott él
s már nem fél.

2000. 10. 17.

Más idők

Valami megváltozott.
Már nem az vagyok, ki egykor voltam,
a kislány, ki a játékokért
éltem, haltam.

Más lett minden.
Felnőtt a gyerek, nővé vált a kislány,
elteltek az évek.

Barátok még mindig vannak,
sőt egyre csak sokasodnak,
de nekem még ez sem elég,
kell valaki, aki megért.

Ki megvéd, ha bántanak,
Ki hűségesen szeret,
s nem vár tőlem sokat.

Ki úgy szeret, ahogy vagyok,
Kinek nem számít a külső,
Ki vígasztal, hogy ha bánatos vagyok,
Ő mindenek közül az első.

2000. 07. 18.

A sivatag kincse

Az életem egy meseregény
olyan mint a TV – ben egy teleregény
semmi sem változik
napról – napra
ugyanaz maradok
s egyről a kettőre
sehogy sem haladok
Mit kellene tennem?
Hová lépjek ebben
a kietlen sivatagban
ahol csak üresség és csend van?
Egy reményt adó
vízcseppet keresek
de amíg nem találok
addig csak szenvedek
Kiszáradok
ha nem kapok vizet
Te vagy az a víz
melyre szükségem van
ebben a szörnyű sivatagban
de te mélyen a
föld alatt vársz
míg a felszínre találsz
és ehhez idő kell
Nekem is várnom kell
ha időben nem kaplak meg
talán meghalok
megfagyok a sivatagi éjben
vagy elrepülök messzire a
sivatagi szélben s
talán valahol majd
Rád találok a fényben

2001. 07. 03.

Az éjszaka üzenete

Egy nyári éjszakán
nyitott ablak mellett álmodom
a fényes holdsugár
gyengén megsimítja az arcom
Az éjjeli hűs szellő
mint pihepuha takaró
ölel át de
félek hogy e csodás érzés
csak a nyitott ablakon hatol át
Ha bezárnám
egyedül maradnék a sötét komor
hideg falak között
Magányos lennék
A nyitott ablakon keresztül
csillagok milliói mosolyognak rám
s érzem
hogy mosolyuk, a Te mosolyod is
a Tiéd
ami még rám vár
A sok ezer fényes csillag
mind
mind azt üzeni
hogy nem szabad lelankadni
élni kell és
küzdeni!

2001. 07. 07.

Szeretnék más lenni

Szeretnék egy kis pók lenni
elbújni és elrejtőzni
hogy ne lásson meg soha senki
s hogy ne tudjanak felismerni.

Szeretnék én madár lenni
a messzeségbe elrepülni
egy égig érő fán megpihenni
s naphosszat csak csivitelni.

Szeretnék egy kis hal lenni
tenger mélyén csendben élni
hogy ne zavarjon soha semmi
s ne bántson meg soha senki.

Úgy szeretnék veled lenni
de minket nem köt össze semmi
úgy látom hát nincs mit tenni
élnem kell és téged elfeledni.

2001. 08. 10.

Ábránd

Színes szivárványról álmodom
Messze elmerengek ágyamon
Elfelejtem fájdalmas bánatom
S elindulok színes szivárvány utamon

Szívem mesze száll a széllel
Együtt repül a messzeséggel
Lelkem eggyé válik a fénnyel
Eggyé válik a végtelenséggel

Látom ahogy repülnek a percek
S eljön értem egy szerelmes herceg
Kiért szívem parazsa már oly régóta serceg

Eltűnnek a színes szivárványok
Megszűnnek a reményteli álmok
Várnak rám az álombeli srácok
De én csak egyre az igazira várok

2001. 08. 10.

Keresem az igazit

A magas felhők közé vágyok
s talán majd egyszer
megtalálok ott valakit,
akit keresek, akit
itt a földön sehol sem lelek
Keresek kutatok olykor
mély kutakba zuhanok
de őt nem találom sehol
hol lehet?
Ki mondja meg nekem,
hogy hol keressem azt,
ki betölti majd szívemet,
kinek kitárhatom lelkemet?
Hol? Hol?
Nem tudom
Mindenhol ezer szempár
mosolya hív,
de én csak azt az egyet keresem,
ki megváltoztatja majd életem.

2002. 04. 01.

Azt hittem...

Azt hittem, így húsz évesen
megváltozik majd a világ,
de rájöttem, hogy az életben
ki kell várni az igazi csodát.

Azt hittem, majd más lesz minden,
megváltozik az életem,
de rájöttem, hogy megmaradt
az üresség a szívemben.

Azt hiszem, hiányzik valami,
a lelkemből egy darab,
mely most még a világban kóborol,
de megtalálja majd
s hozzám vezető utat.

2002. 07. 10.

Érzés

Mélyen a szívemben
van egy érzés
valahol
mint hegyek mélyén
húzódó
kristálytiszta patak
mely fel akar törni
de nem talál utat
s végül a végtelen
mélységben marad
Keresi az utat
de nem leli
valami gátat szab
hogy kitörhessen a
sötétségből
Kemény sziklafalak
állják útját a
boldogságnak
Lelkem mélyén kanyargó
kis barlangi patak
ez az érzés
mely nem találja
a kiutat

Egyedül folydogál
a sötét hideg falak között
Talán egyszer majd
megtalálja azt a
remény fénysugarat
ahol feltörhet
majd vad
szenvedélyes erővel
és boldog lesz hogy
célba ért

2002. 07. 05.

A perc

A perc, amit várok,
valahol itt van
az idő végtelenében.
Számtalan perc
telik – múlik és van
még a jövőben, de
nekem csak az az
egyetlen kell, mi
cseppként úszik
az idő tengerében.
Egyetlen rövid perc,
mit oly régóta várok,
egy röpke pillanat,
mi eljön egyszer, s
aztán csak múló
emlék marad.
A perc, ami hiányzik,
a perc, amire vágyok,
a perc kell nekem,
az az egyetlen, amiben
egyszer majd Rád találok.

2003. 08. 10.

Menekülés

Néha menekülök az érzelmek elől,
ilyenkor úgy érzem, üldözött vagyok
Néha úgy érzem, valami megöl
s akkor egyedül maradok
Néha belevetem magam egy gyilkos érzelembe
s aztán eltemetem lelkem
a szürke végtelenbe

Mindig menekülök a csalódás elől,
ami megfolyt és a mélybe taszít
Amikor a bizalom megdől,
a fájdalom kettészakít
Mikor utolér a végzet
egy gyilkos érzelem,
belém költözik egy szellem
a fojtogató félelem

Néha megtalál egy csodás érzés,
ilyenkor úgy érzem boldog vagyok
de felmerül bennem a kérdés
hogy ebben meddig maradok
Félek ha leveti álarcát
ez a hirtelen érzelem,
újra eltölti bensőm
a fájdalom és a félelem

2004. 10. 09.

Nélküled

Elmúlt oly sok év eltelt már
mégis felgyúlt szívemben
egy elfojtott vágy
Újraéled bennem most
egy szikrázó láng
de mégis félek, hogy ez
csak egy múló kis ábránd

Elmúlt minden, mi akkor
fontos volt nekem
mégis érzem, hogy üres
nélküled az életem
Újra élem az együtt
töltött szép perceket
s nem felejtem el sosem
e szép emlékeket

Elmúlt irántad bennem
minden gyűlölet
Megbocsátom ellenem
elkövetett bűnödet
Elfeledek minden egyes
kínzó fájdalmat
s talán elérem egyszer majd
a végtelen nyugalmat

2004. 08. 04.

Félelem

Szörnyű rettegés
Rémálmok gyötörnek
Reszket minden tagom
Szívembe hasít a fájdalom

Remeg minden porcikám
Verejtékben úszom
Reszket a félhomály
mely elfedi rettegő arcom

Félek a múlttól
Félek a jövőtől
Félek az újtól
Félek a régitől

Félelem az életem
egy rettegő világ
Félelmet szül minden érzelem
félelembe taszít a magány

2002. 07. 06.

Őszi érzések

Fürge szellő jár a fákon át
Hűs esővíz mossa az út porát
Hűs esővíz mossa szürke bánatom
Elmossa szívem fájdalmát

Őszi szellő fújja arcomat
Elrepíti minden harcomat
Őszi szellő hozza a nyugalmat nekem
hogy elérje végre partomat

Őszi harmat csillog a földeken
Elhagy engem minden gyötrelem
Őszi harmat csendben elfedi titkomat
s eltölt egy boldog érzelem

Őszi Hold világít az éjeken
Elmerengek a hajnali fényeken
Álmomban látom már a csodás szép jövőt
de számomra mindez végtelen

2001. 08. 16.