Pintér Krisztina
A költészet
A költészet egyszerű dolog,
csak papírra vetem,
amit gondolok.
Csak egy a baj, hogy a gondolatok
néha oly hírtelen jönnek,
máskor meg napokig, hetekig
nincs ihlet.
Nem is olyan egyszerű a költészet világa,
de ha egyszer kinyílik
ihletem virága,
bő termést hoz költői énem fája.
(2002. 03. 03.)
Pintér Krisztina vagyok, 26 éves. Születésem óta Jánoshidán élek. A helyi általános iskolában végeztem a 8 osztályt, majd középiskolai tanulmányaimat a Tiszaparti Gimnáziumban folytattam ének – angol tagozaton, itt érettségiztem 2000 – ben, ezt követően, pedig Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán szereztem földrajz – történelem szakos tanári diplomát, jelenleg a jászberényi Szent István Egyetem ifjúságsegítő levelező szakán tanulok. A főiskola elvégzése után tanítottam 2 évig a helyi iskola felső tagozatos osztályaiban, majd dolgoztam rövid ideig a jánoshidai családsegítő szolgálatnál. 2007 februárjától, pedig a helyi Faluház dolgozója vagyok, ahol vezetem a könyvtárt, és részt veszek a kulturális élet szervezésében.
Legelső versemet 1996 – ban írtam, melyhez ihletet 14 évesen mi más adhatott volna, mint a szerelem, mely ebben az életkorban azt hiszem természetes érzés. Rövid kihagyás után 1998 – ban ismét írtam egy újabb verset, egy kedves ismerősöm születésnapjára, melyet meg is zenésítettem. Ezt követően folyamatosan születtek újabb költemények, melyek száma, már lassan 10 év alatt meghaladta a 200 – at. A legtöbb versem témája a boldog illetve a reménytelen szerelem, az egyedüllét, a magány. Az évek múlásával azonban, talán mert természetem, gondolkodásom, és világnézetem is formálódott már egyre többféle témában kezdtem írni. Írásaim között mára már vannak, filozofikus jellegű, elgondolkodtató versek is, és megjelentek a szerelem mellett más gondolatok is, mint például a halál, az elmúlás, a hétköznapi jelenségek, évszakok és más témák. Az utóbbi 3 – 4 évben, pedig verseim között megjelentek a dalszövegek is, melyek közül néhányat meg is zenésítettem.
A versíráshoz, az ihletet egyszerűen csak egy hirtelen jelentkező gondolat adja, lehet az egy érdekes szó, egy jól hangzó mondat, egy közelgő ünnep vagy valamilyen számomra fontos esemény. A versek keletkezése időben nagyon eltérő, van, hogy hónapokig nem születik egyetlen alkotás sem, de előfordul, hogy egy – két óra leforgása alatt akár 3 – 4 is megíródik.
Nem tudnám megmondani, honnan van ehhez „tehetségem”, mert az irodalom valójában soha nem állt nagyon közel hozzám. Talán ez nem is tehetség, talán egyszerűen csak le kell írnom a gondolataimat, az érzéseimet, mintha saját magam pszichológusa lennék, ki kell adnom ezeket magamból.
Sokáig nem tudták a környezetemben, hogy én ezt a hobbit űzöm, de ma már olyan jó érzés tölt el, amikor megdicsérnek, sőt még jobb, amikor igazán hatással vagyok mások érzelmeire.
Most a kedves olvasóknak is szeretnék bemutatni ezekből jó néhányat. Verseimet témák szerint csoportosítottam. E gyűjtemény nem a teljes készlet, csak egy válogatás.
Köszönöm mindenkinek, aki elolvassa verseimet.
Pintér Krisztina
Szilágyiné Czibak Etelka
KEDVES OLVASÓ!
Őszinte szívvel és tisztelettel nyújtom át ezeket a verseket. De mielőtt még elolvasná, szeretnék magamról és a kis családomról keveset beszélni.
Szilágyi Istvánné vagyok. Leánykori nevem Czibak Etelka. 1947 decemberében születtem. Férjemmel Jánoshidán élek. Két fiunk van, István és Szabolcs.
És, hogy mit lehet tudni Jánoshidáról? Mindössze csak annyit, a Jászság legszebb települése. Jászberénytől kb. 25 km – re fekszik.
Nagycsaládban nőttem fel, ami annyit jelent, hogy tízen vagyunk testvérek. Így aztán érthető, hogy szegénységben éltünk. Szüleink nagy – nagy szeretetben és tisztességben neveltek bennünket. Mi sokan voltunk testvérek, az általános iskola után tanulni nem tudtam. Viszont az élet volt számomra a legnagyobb tanító. Harmadik negyedik osztályban már mély vonzalmat éreztem a versekkel kapcsolatosan. Kevés verset már gyermekkoromban is írtam, de senkinek nem árultam el. Fizikai dolgozóként a lelkem mélyén a hamu alatt mindig izzott a parázs a versek után, amit még a gyermekeim se tudtak. Engem csak a klasszikus versek érdekelnek: Petőfi, József Attila, Arany János stb.
2000 őszén falunk nagyra becsült papja rövid betegség után váratlanul elhunyt. Az ő halála, mint mindenkit, engem is megrázott. Ekkor írtam meg az első versemet, ami már nem volt titok. Ettől kezdve születtek egymás után a különböző témájú versek, de többnyire vallásosak.
Ennyit szerettem volna magamról elmondani. Köszönöm, hogy elolvassák verseimet. Jó egészséget mindenkinek!
Szilágyiné Czibak Etelka