Jánoshida múltja

Földrajzilag Jász – Nagykun – Szolnok megye északnyugati részén terül el a Zagyva partján. A legtöbb Zagyva menti községtõl eltérõen a folyó jobb partján fekszik, annak a Tiszába torkollása elõtt 36 km – re Szolnok és Jászberény között. A folyó kettészeli a kis települést. A fokozatos növekedés következtében a falu a túlsó partra is átterjedt. A helyiek ezt a Zagyván túli részt „Túlát” – nak nevezik, mely ma már szerves része a kb. 2753 fõs kis jászsági településnek.
A község ma már éves történelmi múltra tekinthet vissza. Területén és közvetlen környékén igen sok régészeti lelet került napvilágra. A múlt titkait kutató régészek szerint a legkorábbi leletek a bronzkor végérõl, az úgynevezett hatvani kultúra idejébõl származnak, amelyek keletkezését i.e. 1800 – 1700 – ra becsülik. A népvándorlás korából a szarmaták és az avarok jelenlétét mutatták ki. Több mint 200 avar sírt tártak fel. A magyar honfoglalás idején e terület is az avar puszták része volt. Errõl tanúskodnak az elõkerült régészeti leletek. Egyesek szerint szlávok is éltek a falu területén, akik bevándorolt, vagy betelepített népek voltak. Erre bizonyítékot találunk a helyi szokásanyagban is. Ami biztos, hogy a település az avar kortól napjainkig folyamatosan lakott volt. Erre az egyik legjelentõsebb lelet szolgál bizonyítékul, egy avar kettõssíp, amely egy darucsontból készült hangszer volt. A letelepedésben a földrajzi környezet is szerepet játszott. A Zagyva folyón itt volt átkelésre alkalmas hely, rév, mely összeköttetést biztosított a két part között.
A legújabb kutatási eredmények és fennmaradt írásos emlékek alapján Jánoshida alapításának idejét a XII. század végére teszik a kutatók. A jászok beözönlése elõtti idõkben már voltak itt olyan falvak, melyek, mint papi birtokok tûntek fel feljegyzések vagy nevük szerint. Jánoshida is egyházi tulajdon volt. A premontrei rend állandó birtokaként már a XII. század óta létezett. A prépostság már III. Béla idején jelen volt itt. Jánoshida története a rend templomának alapításához fûzõdik. Feltehetõen az elsõ birtokos, egy János nevû ember alapította a rendet. Ekkor – 1186 – körül épült fel a jánoshidai római katolikus templom is, amely az 1971 – 73 – ban Kozák Károly régész irányításával végzett mûemléki helyreállítás során az Alföld legértékesebb románkori mûemlékévé vált. Templomunk a megye legrégebbi és az árpád – kori jelleget legjobban õrzõ épülete. A János nevû birtokos a rend fennhatósága alá rendelte a birtokában lévõ falu lakosságát.
A település neve a történelem során sokszor változott. A község elsõ neve Szentkristóf volt. 1283 – ban Iwanushyda, 1585 – ben János Hyde. A Jánoshida nevet 1680 – ban vette fel. Ezt követõen még néhányszor változott a neve, 1737 – ben János – Hida, s végül 1828 – tól már véglegesen Jánoshida lett. A legújabb kutatások szerint a falu nevét elsõ birtokosáról, a már korábban említett Jánosról és a Zagyván átívelõ hídról kapta.
Az Árpád – korban virágzó település fejlõdésének a török támadás gátat szabott. Az egykor virágzó falu csaknem teljesen elpusztult, elnéptelenedett. A török hódoltság után dunántúli és morva telepesek kerestek itt maguknak új otthont. A törénelem során egyszer az egyik másszor másik vármegyéhez csatolták a települést. Az 1848 – 49 – es szabadságharc leverése után a jobb közbiztonság érdekében kérte a Jász – Kun kerületek fõkapitánya, hogy a települést csatolják a Jászkerületekhez. Egyház szervezetileg a váci püspökség része volt. 1876 – ban csatolták véglegesen Jász – Nagykun – Szolnok megyéhez. A XX. Század pusztításai, a világháborúk Jánoshidát sem kerülték el. Az I. Világháború után a Tanácsköztársaság idején, itt állomásozott a 31. vörös gyalogezred. 1944. november 12 – én hallgattak el a II. Világháború fegyverei a faluban. Ezzel új fejezet kezdõdött történelmében.